Klímaszorongás vs jövőszorongás. Te melyikkel élsz?
Olvasási idő: 2 perc
Frissülő cikk.
Sokan érzik úgy, hogy valami nem „kerek”, de nem tudják pontosan megmondani, mi nem az. Sokan legszívesebben elvonulnának egy tanyára élni, de ha megkérdezed tőlük,„miért?”, nem kapsz konkrét választ, csak hosszú elkeseredett monológot.
Közös jellemzőjük ezeknek a beszélgetéseknek, hogy sosem egy félelemről szólnak, hanem szint mindenkinek van egy saját, privát “rettegés mixe“. Nem kapsz egyértelmű választ arra a kérdésre, hogy „mi a baj”, hanem többnyire egy listát, ami sokszínű félelmeket tartalmaz.
Mi lehet a valódi baj, az igazi probléma?
Gyakori válasz a kérdésre a klímaszorongás. De ez a felelet sántít, hiszen a legtöbben tisztában vagyunk vele, mit jelent ez a fogalom: félelem attól, hogy valamiféle környezeti csapás elszenvedői leszünk.
Szárazság, viharok, árvíz, aszály, hőhullám, korai fagy és társai.
De a legtöbb válasz túlmutat a klímaszorongáson. Sokan társadalmi, politikai, vagy egyenesen civilizációs problémákat feszgetnek, de még véletlenül sem ugyanazokat.
Mindenki mástól fél
De akkor tényleg a klímaváltozástól szorongunk? Szinte biztos, hogy nem. Sokkal inkább a jövőben lapuló rettenetesnek hitt változásoktól.
Az emberiség mindig félt ettől. De mi változott meg az utóbbi évtizedekben, mi az oka annak, hogy lassan már kedvenc kipusztulási módot is választhatunk?
Mert NEM A KLIMAVÁLTOZÁSTÓL félünk
Az, amit klímaszorongásnak, hívunk, valójában jövőszorongás.
Attól félünk, hogy történik valami rettenetes és az életünk megváltozik – és még csak nem is a halál a legnagyobb félelem ebben a szorongáscsomagban. Odáig nem jutunk el, inkább attól tartunk, hogy rosszabbul, nehezebben, nélkülözésben, szenvedésben fogunk élni.
Attól félünk, hogy a jövőben rosszabbul fogunk élni
A jólét napjai ugyanis meg vannak számlálva.
Az ebből fakadó érzést foglalhatjuk össze a jövőszorongás fogalmában. Leginkább azért alakul ki, mert a mindennapunkat érintő nyomasztó, ijesztő jelekre semmilyen megoldási választ nem kapunk „nagyjainktól”.
A bennünk élő realitás és arányérzékünk azt súgja, hogy ezek a folyamatok így nem mehetnek a végtelenségig.
Milyen félelmek váltják ki a jövőszorongást?
(A lista nem teljes és folyamatosan frissítem)
10. A természet iránti alázat elvesztése
Elfelejtettük, hogy kik vagyunk és honnan jöttünk
Srácok, amit mi környezetszennyezésnek hívunk, az valójában nem az. Amit teszünk, az életterünk VISSZAVONHATATLAN átalakítása olyanná, amiből a legtöbb profitot termelhetjük ki és a leginkább kényelmes számunkra. Kapcsolatunk a természettel gyakorlatilag megszűnt, a teremtés koronájának tartjuk magunkat és nem az „egész részének”. A környezetünk elpusztítása folyamatos és nincs, aki megállítsa.
9. Klímakatasztrófa
Bolygónk klímája meg fog változni a már kénylemes és megszokottól.
Ez nem csak felmelegedés, hanem a Golf áramlat lassulásától, az élőhelyeink tűz általi felperzselésén át és az óceánok általi elöntéséig egyszerre jelent minden folyamatot.
A korszerű mezőgazdaságot éltető négy évszak ELTŰNIK, a termelés kiszámíthatatlanná válik. A légkört melegítő gázok kivonása a levegőből pedig egyenlőre csak egy kezdeményezés; inkább csak vízió.
8. Fajok kipusztulása
Nem csak a méhek vannak veszélyben, hanem 12 haszonállat fajt leszámítva minden.
A tengeri halak és emlősök teljes lehalászása, a beporzók és egyéb ízeltlábúak teljes kiirtása, a madaraktól a csúcsragadozókig történő TÖMEGES kihalás (lsd.: ki-irtás). A globális ökoszisztémák gyors összeomlása. Ez lassan már csak egy tehenekből és disznókból álló világ.
Forrás: Our world in data
7. Fajunk irányításának hiánya
Vannak közös ügyeink, de nincs közös vezetőnk…
Az emberi fajnak NINCS vezetője. Az emberi törzseknek (országoknak) van. Emiatt jövőnkkel kapcsolatos globális döntést nem, vagy csak súlyos kompromisszumokkal tudnánk hozni. De nem is hozunk.
Ha pedig hozunk előremutató döntéseket, azokat sohasem tartjuk be.
6. A jóléti állam hazugságai
Azért vagy szabad, hogy többet tudj adózni
Az állam legfontosabb feladata a polgárainak munkára bírása, és annak jólétét fenntartani. (Függetlenül az állampolgár tevékenységének értékéről a közösség számára.) Az állampolgárnak mára leginkább jogai és nem kötelezettségei vannak. A cél a folyamatos adózás fenntartása bármi áron.
5. A fogyasztói társadalom csődje
“Több nap, mint kolbász” – mondta anyánk. Igaza volt?
Az az állítás, hogy minden nap több és jobb minőségű árú vagy élelmiszer elérhető; az HAZUGSÁG. Az erre épített beépített avulás elszegényíti és a folyamatos vásárlási kényszer depresszióba taszítja az embereket.
Tárgykultúra és árudömping az amiben élünk, melyekre valójában nincs szükségünk.
A “boldogságot” keressük, helyette újra és újra meg kell vásárolnunk mindent, amit már egyszer megvettünk. Ez a létezés célja a fogyasztói társadalomban.
A túlnépesedett emberiséget egyformán „jól tartani” így lehetetlen.
4. A magánállamok léte
Hány Lamborghini kell egy háztartásban? Öt? Hat? Tíz?
A föld értékei, és az emberiség teljes életterének tulajdonjoga folyamatosan, egyre nagyobb ütemben vándorol a leggazdagabb, szűk réteg tulajdonába. Egy – egy családnak nagyobb a vagyona, mint egy államnak.
Óriásmonopóliumok jönnek létre. A szegénységből való kitörés lehetősége már nem függ össze a tehetséggel.
A pénz olcsó, keresi a helyét, de nem „teremt” hosszútávú értéket, csak további pénzt termel – ugyanazoknak.
Forrás: Lamborghini U.S.
3. Dráguló és elfogyó források
Ahogy egyre kevesebb az iható víz, a belélegezhető levegő, a művelhető talaj, jó minőségű, „tiszta” nyersanyag és ahogy egyre nehezebb megtermelni az egyre magasabb sztenderdeknek megfelelő élelmet és termékeket, úgy drágul folyamatosan minden.
A lakások elérhetetlenek lesznak a fiatalok számára. Autót, szmítógépet, telefont, már most is részletre vesz vagy bérel az új generáció.
Emiatt a következő generáció egyre kevesebb értéket tud majd birtokolni. A birtoklást felváltja a bérlés. A dolgozó nincstelenek száma nő.
2. Generációnk bukása
Vajon mi marad a következő generációnak?
A jelen felnőtt korú generáció már szinte képtelen lemondásokkal élni és kevesebbet, tudatosan fogyasztani. Ha nem is maguknak, de a gyermekeiknek mindent szeretnének továbbra is biztosítani.
A következő generáció még nincs döntési pozícióban, hogy szabályozza a fogyasztást és termelést. Mire odakerül, hogy dönthetne, addigra a változások visszafordíthatatlanná válnak.
A gyerekeink jövőjét sajnos felfaltuk.
1. Népesség robbanás
Egy járvány vagy egy háború megállítja a népesség növekedést?
Nem.
Az utóbbi 200 évben megközelítőleg megtízszereződött az emberiség lélekszáma. A trend lassul, de így is egyre több ember lesz a világon. Az egyre kevesebb és romló minőségű erőforrásra, egyre több, egyre magasabb elvárású ember jut, akiknek egyre kevesebb esélye van a felemelkedésre.
A feszültség folyamatosan nőni fog.
És a jövőszorongás már működésbe is lépett
Ugyanis a felvetett kérdéseinkre nincs hiteles válasz. Van aki ezt tudja, és van aki ezt pusztán érzi.
A realitás és arányérzék azt súgja, hogy kérdés van, de válasz nincs.
De mindezek mellett a társadalmaink mindegyike arra neveli a gyerekeinket, hogy egymással versengjenek, legyőzzék egymást szellemileg és fizikailag is; és nem arra, hogy együttműködjenek egymással.
Eredményeiket leginkább a saját hasznukra fordítják és a kortársaikkal közös céljaik mind sokadrangúak. (És ki kérhetné ezt számon rajtuk…)
Nem az emberiség egészéért küzdünk, hanem a saját boldogulásunkért.
Akkor miért hisszük, hogy a közös céljainkat meg tudjuk valósítani…?
Attól félünk, hogy lemondással kell élnünk a jövőben és először elveszítjük 1., a kényelmet 2., a jólétet 3., és aztán végletesen kitetté válunk olyan folyamatoknak, amire az ég világon semmilyen ráhatásunk nem lesz akkorra már.
Tudjuk, hogy a fentiekre nincs megoldás, de nem tudunk mit tenni ezek elkerülésére.
Ez a jövőszorongás.
Sajnálom.
Written by : Hackman Alexander B.
Alexander B. Hackman - író - alias Bánki Attila
Csatlakozz az Exclusive Olvasói Klub -hoz!
AUDIO KOMMENTÁROK, BETEKINTŐK A KÖVETKEZŐ KÖNYVEKBE ÉS ZÁRT KÖRŰ DEDIKÁLÁS
Maradjunk kapcsolatban, és szólok akciókról, találkozókról, mindenféléről..!